Hogy is keveredtem én erre a pályára...
Ahogy azt weboldalon is olvashattátok lakberendező és formatervező mérnök vagyok.
A lakberendezést KREA Művészeti Iskolában tanultam, majd ipari termék - és formatervező mérnökké az Óbudai Egyetemen váltam. Utóbbiban textil - és enteriőr szakirányon végeztem.
A lakberendezés iránti vonzalmam -biztosan sokatoknak klisésen fog hangzani-, de már egészen kicsi koromban alakult ki. A családunkban több helyről ért hatás a jelenlegi ízlésem, motivációm, és hivatásom kialakulásában.
Édesanyám és Édesapám részéről egyaránt kaptam azokat a tanításokat, ami alapján kialakult az művészi vénám, ami most is megvan és folyamatosan fejlődik.
Édesanyám megszerettette velem a rajzolást, a festést, az alkotást, hogy a művészetere ne csak úgy tekintsek, ahogy a legegyszerűbben lehet, hanem mindig nézzek az adott dolog mögé, "olvassak a sorok között". Ha egy festményt néztem, megtanította hogyan lássam is azt.
Édesapám éptészmérnökként tevékenykedett Hévíz és környékén. Egészen pontosan tervező és kivitelező vállalkozást vezetett, így sokszor mikor ovi, suli után még dolga volt valamelyik építkezésen, gyakran tartottam vele. Már akkor is és azóta is, mindig próbálta felnyitni a szemem, hogy vegyem észre a megoldási lehetőségeket, praktikákat. A mai napig, amíg van rá lehetősége egy-egy újonnan épülő háznál adja át a tudását, hogy vegyem észre, hogy mindezt hogy tudom átvinni a lakberendezésbe.
A harmadik személy, aki nagy hatással volt a szép érzékem fejlődésére nem más, mint a Keresztanyukám. Ő mindig az igazi klasszikus elegancia jegyében rendezgette, dekorálta, csinosította otthonát az évszaknak és ünnepnek megfelelően.
Mikor pályaválasztás elé kerültem, legközelebb a pszichológiát éreztem magamhoz közel, ezért a jelentkezésemet is erre a szakra adtam be egyetemre, de az élet nem ezt az utat szánta nekem. Így mikor döntést kellett hozni, hogy milyen más terület az, ami engem lázba hoz és igazán szeretem, az nem volt más, mint a lakberendezés.
Igazából, ha jól belegondolunk, annyira nem áll távol a két dolog egymástól. Mindkét szakma az emberekkel foglalkozik, igyekszik ráhangolódni az adott személyre, segíteni neki. Na jó, azért máshogy segít a két szakember. De egy jó lakberendező, ha igazán ráhangolódik az ügyfélre, és egy kicsit tud azonosulni személyiségével, akkor sikerül olyan jól megtervezett és berendezett teret alkotnia , ami harmóniát tud kelteni az emberben. Akárhogy is rendezzük be otthonunkat, az mindig hatással van az ott élő mindennapjaira.
De mitől is válik egy tér harmónikussá egy embernek, míg egy másiknak egy másik jellegű... Mikor szakdolgozatomat írtam, a lakberendezés pszichológiájáról, kicsit mélyebben beleástam magam a témába. A színekről, a színek emberre gyakorolt hatásáról, a terek elrendezéséről, a formákról, az anyagok téralkotó hatásáról.
Nos, erről fog szólni a következő bejegyzésem! :)
